Őszi napéjegyenlőség: az elmúlás, búcsúzás időszaka

Az őszi napéjegyenlőség napjához, és az azt követő időszakhoz az elmúlás, búcsúzás és a számadás köthető. A bölcsek hagyatéka szerint, ezen időszak volt, amikor megemlékeztek őseikről-hőseikről. A fény, a Nap erejének, tüzének csökkenése elérte az egyensúly állapotát: a nappal és az éjszaka egyforma hosszú. E naptól a sötétség erői nyilvánulnak meg jobban, a külvilági tűz fogyásával a belső, befelé forduló, tűz nyer teret. Őseink táltosai a régi hitben élve kis kenyereket (pogácsákat) osztottak, elsősorban a szegények között.

 

Hivatalosan is itt az ősz, hiszen szeptember 22-én átlépjük azt a határt, amikor már az éjszakák hosszabbak, mint a nappalok, bár ezen a napon még pont ugyanolyan hosszú lesz a nappal, mint az éjszaka. Nyilván nem véletlen, hogy ez a nap éppen a Mérleg jegy kezdetére esik, amikor a nyár és a tél közötti heves küzdelem egy pillanatra kiegyenlítetté válik. A világosság, a fény és a sötét, a jó és a rossz kozmikus erői közül innentől kezdve a sötétség kerekedik felül és nyer mind nagyobb uralmat a természetben. A csípős hajnalokban, a szeles alkonyatban már az elmúlás szele érződik. Az öregedő, őszülő természet azonban még utoljára felölti legpompázatosabb ruháját, hogy az elmúlás előtt még egyszer megmutassa az élet szépségét és nagyszerűségét. Ettől fogva a sötét órák száma napról-napra növekszik majd, egészen decemberig, a téli napfordulóig.

 

 

 

Az őszi napforduló ősi ünnep: a Földanya ünnepe, a beérett termés, a gyümölcsök, a szüret ünnepe. Ilyenkor olyan földi javakkal ajándékoz meg minket a természet, melyekhez nem juthatunk hozzá az év többi részében: friss dió, mogyoró ropog a fogunk alatt, friss mustot iszunk, lédús szőlőt, körtét eszünk.A természet hanyatlóban, a télre készülődik, a visszavonulás, pihenés, nyugalom ideje következik el. A Nap bágyadtabb, de még fényes, van ereje. Ezért Mabon ünnepének színe a barna, sárga, narancsszínek. Az ételek közül a gabonafélék, a sütemények, a dió, mogyoró, zöldségek, alma, répa, burgonya, szőlő. A druidák, akik a kelta vallás papjai voltak az ókorban, ekkor tartották a Mabon-t, ami a gazdag aratásért való hálaadásra és az utolsó betakarítási nap eljövetelére szolgált, hálát adtak a bő termésért a Földanyának.

Miután behozták az utolsó aratást, nagy ünneplést csaptak, áldozatokat mutattak be az istenségnek, máglyákat gyújtottak, mézsört ittak és elraktározták a termést télire. Nagy-Britaniában és Írország különböző területein ilyenkor zarándokoltak ki a sírköves temetőkbe, és ott tüzet gyújtva elijesztették az ártó szellemeket. Hitük szerint ilyenkor, az éjszaka és a nappal kiegyenlített helyzetet miatt biztonságban végezhették el ezt a szertartásukat.

 

 

Ez a Földanya ünnepe, a gyümölcsérésé, a beérett termésé, a szüreté és a megnyugvásé. Az ősi kelták Mabon-nak (aki a Földanya Istene) nevezték a nyári termés és a kemény munka befejezésének ünnepét. Behozták az utolsó aratást, mielőtt még a tél magáénak követelte és fehér csöndbe burkolta volna a földet. Az ünnep másik neve Modron. Modron a termékeny, wales-i Földanya, a Fiatalság istenének, Maponosnak (Mabon) anyja. Mabon a vadászat istensége is, emellett a szerelemé és a termékenységé. Az ünnep egyéb további elnevezései: Alban Elfed, borszüret, Avalon ünnepe, Ungathering ünnepe, Harvest Home.

 

Ősi praktikák is kapcsolódtak az őszi napéjegyenlőséghez. Az egyik rítus az ún. "nyakvágás", mely csak nevében ijesztő, ugyanis az utolsó kévét nevezték nyaknak, mely a hiedelmek szerint az Aratás szellemét tartalmazta. Mivel senki sem akarta vállalni a „gyilkosságért” a felelősséget, ezért az aratók kellő távolságból rádobálták a sarlóikat és úgy vágták le az utolsó kévét, így végül is közösen fejezték be az aratást. Később a levágott nyakat vízbe mártották, ezzel is éppen elég esőt kívántak maguknak a következő évre. Ezen kívül csutkababát készítettek: lányt formáltak belőle, ha bő volt a termés, vagy fiút, ha gyérnek bizonyult a betakarított termés. Ezt a babát az emberek otthonukban tartották és a gabona szelleme miatt a következő évig, vagyis aratásig őrizték. Természetesen elmaradhatatlan volt a tánc és éneklés, amivel megáldották a termést, és kérik hogy a jövendő termés is hasonlóan bőséges legyen. Az ősi tradíció szerint Mabon napján elégetik egy férfi bábuját vagy képmását is. Ez a szokás nem az emberi áldozatok emlékét őrzi, hanem a gabonaistenség testének rituális megsemmisítését. Ezen kívül oltárt emeltek, amit őszi gyümölcsökkel, falevelekkel, virágokkal díszítettek és gyertyát gyújtottak az ünnep tiszteletére.

 

 

A kelták, ilyenkor az erdőkben, mezőkön sétáltak és összegyűjtötték a magokat, gyümölcsöket, hüvelyeseket és száraz növényeket. Ezekkel díszítették az otthonaikat és az ünnepre felállított oltárt. Sétáljunk mi is a természetben, erdőn, mezőn! Gyűjtsünk magokat, hüvelyeseket, bogyókat, száraz növényeket, fák és bokrok termését! Ezekkel díszíthetjük otthonunkat, illetve jól jönnek későbbi varázspraktikáinkhoz..

 

 

Ételek: gabonafélék, kenyérfélék, sütemények, bab, dió, mogyoró, zöldségek, alma almabor, répa, hagyma, burgonya, gránátalma, szőlő.
Füstölők és illatok: benzoin, mirha, zsálya
Gyertyák (tűz): barna, zöld, narancsszín, sárgák
Drágakövek: karneol, lapis lazuli, zafír, sárga achát