A karma nem pontgyűjtő verseny
Mára már ezoterikus közhelynek számít az a közkinccsé lett keleti tanítás, hogy minden amit az életben teszünk, elnyeri jutalmát vagy büntetését. A cselekedetek önmagukban hordozzák visszaható következményüket, és ez az amit az ősi indiai szanszkrit nyelven karmának nevezünk.
Értékelés: 4 / 14 szavazat
A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!
Sokan nem hisznek abban, hogy mind a jó, mind a rossz elnyeri jutalmát, és bizonyára ez a sokaság számos példával bizonygatja is, hogy lám-lám mennyi jót tettem „én”, és még mindig nem kaptam vissza semmi érdemlegeset. Ha ez valóban így van, akkor érdemes önvizsgálatot tartani, hogy kinek vagy minek is volt „jó” az amit tettünk. A karma gyönyörűséges és egyetemes természettörvény. Teljesen pártatlan és semleges, pontosan olyan mértékkel mér, mint a gravitáció, mindenkit pontosan ugyanolyan erővel húz egy egyetemes középpont felé.
Mégis többen gondolják úgy, hogy az ember a saját „karmáját” befolyásolhatja, vagy hathat rá, hogy „jó” és „rossz” karmát gyűjthet. Mintha a karma valamiféle pontgyűjtő verseny halmozható egyenlege vagy végösszege lenne. Ennek a képzetnek az eredete a karma hindu felfogásában keresendő, ami a kereszténység felfogásához hasonlatos módon, erkölcsi alapokon valóban megkülönböztet, üdvös és káros cselekedeteket.
A karma három kapuja
Mind a hindu, mind a buddhista hagyomány szerint minden tettnek három szintje van: a gondolatok, a szavak és a cselekvések szintje. Bármit is teszünk, először gondolatban kell, hogy elhatározzuk, ezért a gondolati szintet az akarat, vagy aszándék kapujának is hívhatjuk. A szándékot, a „tettkövetkezmény”-nek definiálható karmától nagyon fontos, hogy meg tudjuk különböztetni! Mindenki ismeri a közmondást: „A pokolhoz vezető út, jó szándékkal van kikövezve.”, ami figyelmeztet bennünket, hogy a tett szándéka és következménye bizony nagyon gyakran esik messze egymástól. Hiába akarunk valami jót, tiszta szívünk legnemesebb szándékával, sokszor fordul elő, hogy a várt hatás pont az ellenkezője lesz. Ezért is szorongunk minden jóindulat ellenére, például minden ajándékozásnál, meglepetésnél, mert tudjuk, hogy a jó szándék az örömszerzéshez még gyakran kevés.
Az élet pedig tele van meglepetésekkel, kiszámíthatatlan esemény-együttesekkel, ahol rengeteg és rengeteg szándék és érdek találkozik, ütközik. Ami arra is rámutat, hogy a cselekedeteink valódi hatása sokszor kiszámíthatatlanul bonyolult folyamatokat indít el. Minden gondolat, minden kiejtett szó, minden mozdulat karmikus lavinát indít el, egymásra ható gondolatok, felismerések, belátások és cselekedetek végtelen folyamát. Valójában bárminek is, amit mondunk vagy teszünk beláthatatlanul szerteágazó következménye lehet. Például egyetlen jó helyen és jó pillanatban kiejtett szó, mint a „szeretlek” vagy „nem szeretlek” egy új világot építhet, vagy éppen dönthet romba.
A világ hajtóerejét a gondolati, szóbeli és tettbeli cselekedetek három fajtája adja. Bármit is teszünk az mindig is egy „pillangóeffektust” indít el. Ez a kifejezés arra utal, hogy egyetlen pillangó lepkeszárny -rezdülése is beindíthat egy lavinát, ha minden körülmény éppen úgy áll össze, hogy már csak ennyi hiányzik ahhoz, hogy a kövek elcsússzanak egymáson, és elinduljanak lefelé. Tudjuk, hogy ezután már minden lavina önmaga erejét csak egyre fokozva újabb és újabb sziklákat görget és mozdít ki helyükről, csakhogy hatalmas pusztító erővel romboljon mindent a maga útjában.
Hasznos és haszontalan karma
A hindu felfogás szerint, ha az ember gondosan megválogatja mit gondol, mit mond és mit tesz, számos hasznos és szép cselekedetet hajthat végre. Azaz cselekedetei nyomán hasznos, úgynevezett „gyümölcsöző” karma születik. Ha a körülmények pontosan ismertek, és ismerjük az érintettek körét, Igenis lehet „jót” tenni a világban. Ehhez persze nagyon is kis mértékkel és szűk körben kell cselekedni, a közvetlen környezetünkben! Ez nagyon gyakorlati szinten azt jelenti, hogy minden ember első helyen önmaga gondolataiért, érzéseiért és ezáltal önmaga szavaiért és cselekedetiért felelős. Minden ember önmagáért kell, hogy feleljen, ez a felelősség nem átruházható! A jó karma mindig, és csakis bennünk születik. A mi gondolataink, elhatározásaink, szavaink és tetteink szülik. Jót cselekedni nem lehet „kívül”, a mi belső világunkban kell, hogy gyökerezzen.
Nem véletlen, hogy a hindu vallásban a gyakorlás, a szép és emelkedett gondolkodás elsajátításával kezdődik. Az eszményi ideálok megismerésével, a magasabb világokról és a teljesebb emberi létállapotról szóló tanításokkal. Jót csak az tud tenni, aki először jót is gondol. Ilyen egyszerű. Ez azt is jelenti, hogy attól, hogy valamit megteszek, de rossz gondolatokkal, akkor valójában nem jót, hanem rosszat tettem: Ha például pénzt adok egy hajléktalannak, de közben arra gondolok milyen visszataszító és azt kívánom forduljon fel, valójában nagyon sokat ártottam magamnak!
Azzá leszel amit gondolsz
A buddhista tanítás szerint, minden cselekedet forrása a gondolat. Senki nem csinálna semmit, ha nem lennének gondolati késztetéseink, ha nem lenne szándékunkban ezt vagy azt tenni. A tettekhez persze a szándék még kevés, de mégis minden innen indul el. Éppen ezért, a buddhista hagyományban a legeslegfontosabb, a helyes szellemi hozzáállás kialakítása mielőtt bármihez is hozzáfognánk! Innen a „nemártás” alapgondolata: inkább ne cselekedj semmit, amíg nem tudod amit teszel hasznos és jó-e. Vagy praktikusabb megfogalmazásban: „Ha nem tudsz segíteni, legalább ne árts!” Vizsgáld meg tetteid indítékát, és hogy amit tenni készülsz épít vagy rombol!
A buddhista felfogás szerint a karma nem holmi játékszer. Hatalmas erő, amely ehhez a világhoz láncol bennünket cselekedeteink és következményeink által. Minden ember saját cselekedeteinek és azok következményeinek a fogja. Valójában rab, mert képtelen elengedni, és ezáltal megszabadulni azoktól a képzetektől és tett-következményektől, amiket sajátjának gondol. A karma kötőerő, ami az „én”, az „enyém” és a „nem a tiéd” világát szüli. Minden ember előbb utóbb olyan világban találja magát, ahol az enyém-tied, a kevés-sok, a kicsi-nagy számít. Bármilyen furcsa a világban tapasztalható szűkösséget, szenvedést és rosszat, a karma helytelen használata szüli.
Megszabadulás – a karmán túl
A buddhizmus szerint „jó” karmát, csak a teljesen tiszta gondolatok szülnek. Ezért is kezdődik minden buddhista gyakorlás, a szeretetteljes együttérzés és az önös cselekedetek mások javára történő felajánlásának gondolatával. Minden amit teszünk, szolgálja mások és ezáltal az egész emberiség javát, fejlődését, gazdagodását. Ha mindenki így cselekszik, mindenkinek pontosan ugyan olyan jó lesz mint mindenki másnak, hisz a karma bizonyítható módón„körbeér”. Ha mindenki így cselekszik nincs hiány és rossz-érzés, mert mindenki mindenkinek csak a javát szolgálja.
Ehhez a hozzáálláshoz persze másfajta irányultság, mondhatjuk spirituális irányvétel szükséges. Hiszen a cselekedeteket szülő gondolatok, nem vagyontárgyak megszerzésére, pénz halmozására, vagy öncélú gazdagodásra irányulnak. A gondolatok céltáblájának közepén az ember eszményi állapota, a megvilágosodott, felébredett szellemi öntudatosság áll. Éppen ezért a buddhista felfogás szerint, végső értelemben csak azok a cselekedetek szülnek valóban jó karmát, amelyek az egyént ehhez a célhoz viszik közelebb. Amelyek a szellem felébredését segítik, és az emberi állapot legmagasztosabb kiteljesedését.
És az ilyen jó karmát szülő cselekedetekhez nem kell sem pénz, sem különösebb erőfeszítés, határtalanul sok van belőle mindenkinek. Csak figyelni kell. Arra, hogy mit gondolunk, mit mondunk, és mit teszünk – és, hogy a cselekedeteink három kapuját csak olyan lépje át, ami a legmagasztosabb eszméhez illendő módon nemes, és valódi emberi mivoltunkban méltó hozzánk. Erre törekedjünk fáradhatatlanul!
