Virágvasárnap - a barkába csomagolt ima ereje

Idén, március 20-ra esik virágvasárnap, a keresztény húsvétot megelőző 40 napos böjt utolsó hetének, a nagyhétnek kezdete. Régi népszokás szerint, az ilyenkor szedett (újabban vásárolt) barkát érdemes elvinni a templomba, ahol a pap megszenteli, mert az megvéd a negatív dolgoktól.

Krősz Zsuzsa, asztrológus



Értékelés: 0 / 0 szavazat

A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!

Forrás: Wikipédia,internet

A régen, a szentelt barkát otthon a házi oltárra vagy egy szentkép fölé helyezték el. Azt tartották, hogy megvéd az elemi csapások, a jégverés, a betegségek ellen. Csúnya viharban néhány szemet a tűzbe dobtak, hogy a vész elmúljon róluk.

A római egyház a húsvétot megelőző vasárnapot dominica palmarumnak, azaz pálmavasárnapnak nevezi, nálunk virágvasárnap a közismert neve. Már az első keresztények is megemlékeztek Krisztus jeruzsálemi bevonulásáról: ezen a vasárnapon összegyűltek az Olajfák hegyén, itt imádkoztak, majd pálma- és olajfaágakkal kezükben énekszóval Jeruzsálembe vonultak.
 

Ezt a szokást a római egyház szertartássá tette, és azóta ezen a napon pálmaszentelést és pálmaágas körmeneteket tartanak. Azokban az országokban, ahol a pálmafa nem honos, kora tavaszi zöld ágakat, nálunk a legkorábban bimbózó fűzfaágat, az ún. barkát (bárkának, cicamacának is mondják) viszik a templomba, és ezt szentelik meg.

Régebben, a virágvasárnap előtti szombaton, az iskolás gyerekek szokták a tanító vezetésével összegyűjteni a barkát a közeli erdőkből, rétekről. Máshol a harangozó, a sekrestyés feladata volt a barkagyűjtés. A templomban az oltár melletti falhoz tették, ahol aztán a virágvasárnapi szentmise keretében a pap megszentelte és a hívőknek kiosztotta a barkákat. Sokfelé körmenetet is tartottak: a pap és a hívek barkát tartva a kezükben megkerülték a templomot. Buzsákon, a virágvasárnapi barkaszedés a lányok szokása, erről egy vers is fennmaradt:
 
"Eljöttünk mi barkát szedni virágvasárnapján, Adja Isten, adja Isten mellé szent áldását! Gyertek lányok, induljunk, Sokáig ne várassunk, Minden évben békességben, Erőt adó üdvösségben Templomba induljunk!"
 

A mise után a megszentelt barkával kimennek a szőlőhegyre, betérnek a gazdákhoz, akiknek három szálat adnak:
 
"Egyet teszek eresz alá, hogy villám ne vágja, Egyet teszek a föld alá, hogy pucok ne rágja, Harmadikat borba teszem, hordó tetejébe, Hogy mindnyájan ihassunk jövő esztendőbe."

A szentelt barkához sokféle hiedelem és szokás kapcsolódik. A régi kaposváriak a szentelt barkát otthon, a házi oltárra vagy egy szentkép fölé helyezték el. Azt tartották, hogy megvéd az elemi csapások, a tűzvész, a jégverés, a betegségek ellen. Csúnya vihar esetén néhány szemet a tűzbe dobtak, hogy a vész elmúljon róluk. A legtöbb helyen a szentelt barkát nem vitték be a lakásba, mert a babona szerint, akkor sok lesz a légy.

Balatonszentgyörgyön az eresz alá tűzték fel, a tavalyit levették, mert ezzel gyújtották meg nagypénteken a tüzet. A szuloki németek a szentelt barkát végigvitték a szobákon, és a helyiségek négy sarka felé suhintva, megszentelték a házat.

A második világháború előtti Kaposváron, a római katolikusok körmenetben, de a pap vezetése nélkül, mentek a donneri Kálváriára. A Balaton mentén – Jankó János század eleji gyűjtése szerint – a szentelt barkát szalagokkal is feldíszítették, mert a szalagok a daganatokat gyógyítják, a barkaszemek a marhának beadva, a rontástól óvnak meg.
 
A büssüiek tyúkólba is dobtak belőle, mivel az növeli a tojáshozamot, egészségesek lesznek tőle. A látrányiak a barkaszemekből a kiscsibék itatójába is tesznek. A bizeiek az állatok tavaszi kihajtásakor egy szelet kenyérre egy-két szem barkavirágot tettek, és megetették az állatokkal, hogy egészségesek legyenek.
 
 
A zamárdiak a barkát nem merték bevinni a házba, mert bementek volna a bolhák, ezért a temetőben, hozzátartozóik sírjára helyezték. A virágvasárnapi barkát a templomban összegyűjtik, a következő év hamvazószerdáján elégetik, ez a hamvazkodás eszköze.

Néhány helyen az ünnep nevéhez igazodva a lányok és az asszonyok úgy mentek templomba, hogy az imakönyvükre egy-egy virágot tettek. A második világháború előtti Kaposváron, a római katolikusok körmenetben, de a pap vezetése nélkül, mentek a donneri Kálváriára ezzel az énekkel:
 
"Megyünk a Kálváriára, Krisztus szenvedő útjára, Kövessük a Szűz Máriát, az Úr Jézus szent anyját."

Virágvasárnapon, már többnyire jó idő van, felszárad a föld, a gyerekek, fiatalok hozzákezdenek a tavaszi játékokhoz.


Krősz Zsuzsa


Rólunk mondták

További vélemények