Heti Tarot üzenete (04.09-04.16)

Más a nézés, meg más a látás. Nézni mindenki tud. Látni nem. És bizony, az ember makacs törekvése, hogy azért is tisztán lásson egy zűrös helyzetben. Fogalmakat szüljön csak azért, hogy skatulyákba helyezhesse a dolgokat. A dolgokat, amelyek minden tükörben, minden egyes ember elméjében másként tükröződnek. Minél szorosabb egy-egy skatulya, annál dühösebbek vagyunk egymásra, mi emberek.


Krősz Zsuzsa, asztrológus



Értékelés: 4.2 / 10 szavazat

A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!

Ez az időszak a tehetetlenség érzését, a kényszerű pihenőt és azokat a válsághelyzeteket hozza, amelyek irányváltoztatásra kényszerítenek, és a hatásukra új szemszögből tekintünk a világra. Ezek a tapasztalatok legtöbbször tovább tartanak, mint gondolnánk vagy szeretnénk. Mindig áldozatot kell hoznunk azért, hogy kilendüljünk a kényszerű nyugvópontról.

 
A hangsúly, a tudatos áldozatból áldássá váláson van.
 
Az élet felkínálja számodra az önként vállalt áldozathozatal lehetőségét, amelyet áldás kísér. Ahhoz, hogy kapj, először adnod kell. Csak akkor veszed észre az igazságot, ha más szemszögből tekintesz a helyzetre. ha minden másképp működik, mint egyébként, vizsgáld meg, mi lehet az oka. Mi lehet a mélyebb értelme a sikertelenségnek?
 
Nem létezik reménytelen helyzet, csak meg nem talált megoldás. Ha a megoldás nem jön, menj érte te. Ilyen egyszerű. Most azt gondolod, na igen a megvilágosodottak számára. De mit kezdjen ezzel egy materialista szemlélettel megáldott ember? Nincs jobb válasz, mint elfogadni, hogy a megálló is érted van. Akkor válik megpróbáltatássá a szituáció, ha nehezen éled meg, nem vagy hajlandó más perspektívából megközelíteni a problémát.

 

 

A legjobb tanács, amit adhatok neked: simulj bele a sorsba, az eseménybe, élj vele együtt, mert csak így válhatsz új emberré.
 
Ez az időszak arról szól, hogy, hogy felülemelkedj régi látásmódodon, hozzáállásodon, melyek hosszútávon már nem szolgálják a te érdekeidet. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja önmagát, másokat, az életet. Mindannyian látunk valamit a rendelkezésünkre álló igazságból és szépségből, melyre a másik vak. Amilyen mértékben “vakok” vagyunk, illetve torzítjuk a valóságot, olyan mértékben csökken életünk minősége és boldogságunk. Ha változtatni akarunk, akkor először ezen a hozzáálláson, vagyis a valóság felfogásán kell változtatnunk. A teljesebb élet szemléletváltozást követel. A korlátozó, büntető látásmód valójában lánc, amely gúzsba köt bennünket. Egy helyben toporgunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző év szomorúságának. Ahhoz, hogy megértsük, miért maradnak olyan sokan a torz látásmód önkéntes rabjai, szembe kell néznünk önmagunkkal, látnunk kell, hogyan határoz meg bennünket a látásmódunk.
 
Amikor mi emberek először befelé tekintünk, a saját benső világunkba, és aztán kifelé, a valóság többi részére, rögtön rendet, sémát és szabályszerűségeket kezdünk keresni. Megtanuljuk összekötni az okokat a hatásukkal. Egyszóval, kiszámíthatóságot keresünk. Biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk. Tetteink és reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet, ilyenkor kiszámíthatóvá válik és reakcióink következetesek lesznek.
 
Ennek ellentéte a káosz. A káosz kiszámíthatatlanságot és következetlenséget von maga után. A káosz összezavarja elménket és szétzilálja lelkünket. A káosz nagyon félelmetes élmény. Talán ez a fő oka annak, hogy ilyen nehézkesen tudjuk megváltoztatni látásmódunkat, akkor is, ha ez könyörtelenül börtönben tart minket. Fogságban tart a félelem, amely azt sugallja, hogy ha elveszítem régi látásmódomat, amely kiszámíthatóságot biztosított, akkor káosz lesz úrrá rajtam. A gond csak az, hogy nincs rá biztosíték, hogy az új jobb lesz, mint a régi.
 
Ki akarná felcserélni a régit újra, minden biztosíték nélkül?
 
Tudom, hogy mit birtokolok, nem tudom azonban, hogy mit fogok kapni vagy éppen mit veszíthetek. Minden változásban van halál és újjászületés. Meghalni a réginek és újjászületni az újnak: ez félelmetes távlat. Ha feladom régi látásmódomat, amely bizonyos értelmet adott életemnek és viselkedésemnek irányt mutatott, akkor az új látásmód ad e majd ugyanilyen biztonságot az életemnek? Ez a furcsa, kellemetlen időszak változást készít elő: valaminek változnia kell ahhoz, hogy körülötted az áhított harmónia kialakuljon. Új perspektívából kell nézned a dolgokat, hogy megértsd a történteket. Át kell alakítanod magadban a környezetedről, magadról, az életről kialakított képet, tudomásul kell venned a helyzetet, amelyben most vagy. A megpróbáltatások azonban testben-lélekben-szellemben felkészítenek az új, magasabb szintű eseményekre. Ha nyíltan szembenézel a problémáddal, akkor olyan átalakulási folyamat veszi kezdetét, amely végül a teljes testi-lelki újjászületésedhez vezet.
 
Ez, a türelem próbatételének az időszaka, amely a terveid megváltoztatására fog kényszeríteni.
 
Próbálj meg változtatni a szemléleteden és másképp állni a dolgokhoz, mint eddig. Az életed minden területét át kell gondolnod, beleértve a múltat, a jelent, hogy úgy alakíthasd a jövődet, ahogy te szeretnéd. 100 emberből csupán egy, aki megvalósítja önmagát és képességeit teljes egészében kihasználja. A többség anélkül létezik, hogy igazán élne. Csak nagyon kevesen látják a világ szépségét, az emberi érzésvilág mélységét és gazdagságát nagyon kevesen élik át. Botorkálunk a világban anélkül, hogy elmélkednének róla, anélkül, hogy kutatnák azt. Úgy élünk, hogy közben a szeretet nagyon kis részét adjuk és kapjuk.
 
A változás nem másokon múlik, hanem csak is saját magunkon, hogy készek vagyunk-e megváltoztatni látásmódunkat, hozzáállásunkat, megértjük-e a dolgok okát.
 


Krősz Zsuzsa


Rólunk mondták

További vélemények