Sámánok nyomában

A sámánizmus központi alakja a sámán, aki a közösség és a túlvilág között kapcsolatot tud teremteni, segítő szellemekkel dolgozik, rendelkezik az alsó és felső világba való utazás képességével. A sámanizmus gyűjtőfogalmát egyesek vitatják, mások ezzel óvatosságra intenek. A magyar nép hiedelemvilágában is ezt őrzik egyes népszokások, mesék, mondókák sajátos vonásai, ám a  magyar táltosok alakja köré szerveződő hiedelemrendszer, nem azonos azzal, amit a sámánokról ismerünk.

Krősz Zsuzsa, asztrológus



Értékelés: 5 / 2 szavazat

A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!

Forrás: Wikipédia, samandob.hu

SÁMÁNOK VILÁGA
 
“A kezdetben volt a Nagyvilág, az Álomvilág, Álmok nélkül. Ebben a világban uralkodott Tengrin. Tengrin szerint ez a világ unalmas volt. Ketté osztotta magát Tenrgire a Teremtő Istenre, és Umára az Ősanyára, aki minden dolgok forrása. Ő ketten megteremtették a szellemeket. A Föld valójában a szellemek lakhelye, és mi itt csak vendégek vagyunk. Umának és Tengrinek született két gyermeke: Ulgen a szél, a viharok, a források a folyók és a jövő Istene. A testvére Elrik (Erlik) a múlt Istene, minden, ami a hagyományhoz kötődik, az hozzá kötődik. Összeáltak hát így négyen és elkezdték a világ teremtését. Megteremtették a csillagokat, a bolygókat, az egész Univerzumot, majd legvégül a Földet. Benépesítették növényekkel, állatokkal, végül elhatározták, hogy Embert teremtenek. Rájöttek, hogy erre az Emberre valakinek vigyáznia kell, lelkeket kell adniuk nekik. Ekkor midegyikük egy-egy darabját a lelkének beletette, de ez még nem volt elég. Ekkor összeálltak és létrehoztak egy különleges lelket, az Álmot. Minden Ember, minden éjszaka ebbe az Álomlélekbe tér haza. Az Álom az, aki vigyáz a földi létre, és Ő az, aki megadja azt a lehetőséget, hogy megnyilvánuljunk a Földön. Az Álomlélek a Sámánok misztériuma. Az Álom is valóság."
 
Tunguz teremtésmonda, Bács Zoltán megfogalmazásában.
 

A magyar mondavilágból sokan ismerik a Táltosokat, más népekéből pedig a Sámánokat, de kik ők és mit képviseltek?

A Sámán, a természet papja, de ennek ellenére nem épít magának templomot kőből vagy fából. Neki maga az Atya épített templomot majd Erdőnek nevezte el. Az Erdőben minden egyes fa egy csoda. Képes a hozzá forduló emberben bármikor harmóniát, és egészséget teremteni, képes elvinni minden bánatunkat és a helyébe örömöt hozni. A Sámán mindennapi életéhez szükséges dolgait is az Erdő adja. Ha valamire szüksége van, előre megköszönve kéri Földanyától, elveszi amennyire szüksége van, de semmivel sem többet, majd amikor már nincs szüksége az adott dologra, visszaviszi, majd újra megköszöni.

A Sámán képes a természet szellemeivel tökéletes összhangban élni. Számára a Föld szent, és tudja, hogy a természet és az őket irányító erők tudatosak, intelligensek képesek magukat megvédeni és regenerálni.

A Sámánizmus egy létforma. Létét az egyensúlyozás határozza meg a bent és a kint, a lent és a fent, az alaktalan és az alakkal bíró, látható és láthatatlan, jó és rossz. Mindig a végletekkel kezdi, hogy később övé legyen a középen járás csodája, ezáltal képes a környezetében is harmóniát, békét teremteni. Amikor érzi, hogy a harmónia felborult benne, visszavonul az általa "épített" szent helyre, hogy újra egyensúlyt tudjon magából sugározni. Megtanítja környezetét is, hogy hogyan állítsák vissza magukban a harmóniát, hogy ezáltal teljesebb életet éljenek, erősebbek legyenek, és biztosabb léptekkel haladhassanak a Földön.

A világ minden táján megjelenik a sámáni lét egy igen fontos kelléke: a tűz. A Sámán a tüzet és dobját használja akaratának, kérésének továbbításához. A tűz kelti életre dobját és szellemi segítőit, a Cencakjait.
 

A Sámán számára a létezés három részre tagozódik: az alanti világra, a középső világra, és a fenti világra. A középső világ a fizikiai világ, ahol megnyilvánulunk. Az alanti világ a Démonok világa. A sámán ide utazik, ha a Démonok által elrabolt lélekdarabokat szeretné visszaszerezni gyógyítás céljából. Ezek az utazások nem veszélytelenek, ha a Sámán nem kellően felkészült, akkor sorsa a biztos halál fizikai szinten is. A fenti világ az Istenek világa. A Sámán ide utazik, amikor erőre, vagy információkra van szüksége.

Amikor valaki úgy dönt, hogy nem él az élet felé kínált lehetőségeivel, és szembe meg a saját sorsával, lehetőséget ad a Démonoknak, hogy lelkének egy-egy darabját egy Álom alkalmával elvigyék. Ilyenkor a lélekben sötét foltok keletkeznek, amik idővel a fizikai test betegségeként jelentkeznek. Természetesen ezt a sötétséget el lehet tűntetni különböző alternatív gyógymódokkal is, így lassacskán helyreállítani a lélek, és a test egészségét, de a Sámán ennél sokkal hatékonyabb módszerrel dolgozik: Dobja, csörgője, vagy dorombja segítségével leutazik az alanti világba, majd erőállatai segítségével felkutatja az adott lélekdarabokat és megküzd az őket őrző Démonnal. Ez a küzelem sokszor csak alku. A Sámán megalkuszik a Démonnal, megbeszélik, hogy ott, az alanti világban, vagy itt, a fizikai világban mit tesz meg azért, hogy visszakapja az elrabolt lélekdarabot. Ha tényleges küzdelemre kerül a sor, az sem fizikai szinten, verekedéssel zajlik, hanem a tudatszintek különbségével. Az magyar hagyomány szerint, egy-egy bika feszül ilyenkor egymásnak kék és piros lánggá változva, és az győz, akinek a szájából egy nyálcseppet a küzdelmet felügyelő holló a másik fejére tud cseppenteni, így kioltva azt. Ez a küzdelem már az utazás kezdetekor eldől, ha a Sámán nem tudatos arra, hogy kicsoda, és milyen képességei vannak, akkor sorsa a biztos halál, ugyanis a test lélek nélkül életképtelen, és ilyekor a Démon nem egy darabját rabolhatja el a lelkének, hanem az egész lelkét (ezek a küzdelmek a Mátrix c. filmben is nagyszerűen meg vannak mintázva). A Sámán mindig sötétben indul az alanti világba. A fény, a világosság megzavarja az utazásban. Nappal felkészül: tüzet gyújt, áldoz az alanti világ lényeinek, erőt gyűjt, majd amikor a nap lement, előveszi Dobját, Cencakjait, és indul a küzdelembe.

Az, hogy valaki Sámánná válik, nem a saját döntése. Mindig a Sámánok Istenének és az Ős Sámán-Szellemek döntése, hogy kit jelölnek ki Sámánnak. A döntést a jelölt sosem "fellebbezheti" meg, el kell vállalnia ezt a létet. Ilyenkor szinte minden esetben a jelölt egyfajta Sámán-betegségbe esik, amíg úgy nem dönt, hogy vállalja a Sámánkodást. Amikor a jelölt dönt, és készen áll, akkor csatlakoznak hozzá a szellemi segítői, másnéven Erőállatai, Cencakjai, Totemei. A fizikai világban ezek az Erőállatok a természetben megtalálható dolgokként jelennek meg: bogyók, csigaházak, termések, fadarabok, kavicsok, kristályok képében. A Sámán első utazásai alkalmával állatokként találkozik segítőivel, akik belé költöznek, mozgatják, az ő hangjukat adja ki, ezzel erősítve a kapcsolatukat. Ezek ez Erőállatok lesznek majd a későbbiekben a Sámán segítői az alanti világba való utazásokkor. A Sámán ezek után több avatási szertartáson esik át. Először a víz, majd 42 nappal később a tűz általi avatáson. Az avatások alatt az Ős Sámán-Szellemek szétszedik a jelöltet, elégetik a testét, majd új testet kap, ami kiegészül a sámáni lét elengedhetetlen "tartozékaival". Ezek után áll készen a jelölt, hogy megtapasztalja a halált és visszatérjen onnan, egy teljesen új emberként: Sámánként, Tudó Emberként, aki ismeri az Élet és a Halál titkát. Ezzel ér véget az avatások sora.

A Sámánok sokszor egy hegyikristályt tesznek a botjuk végébe, majd ezt a kristályt használva képesek világítani, akár a legsötétebb helyen is. Egyetlen kő, vagy fadarabból képesek kiolvasni üzeneteket, illetve kb. két hét időtartamon belül az időjárást képesek előre látni. A Sámán képes szellemét mármikor madarak, vagy más állatok testébe helyezni, hogy ezzel is segítse, védje a rá bízott népcsoportot.
 

A Sámán minden napfordulókor ünnepet ül. Búcsúztatja a távozó Géniuszt, és üdvözli az érkezőt. Ezt minden esetben éjszaka, szent tűz mellett teszi. Áldoz a szellemvilágnak, és ősei szellemének, majd bort és pipát vesz magához és vidáman, jókedvűen éli meg ezt az ünnepet. A Géniuszokat, ha vidámsággal, örömmel köszöntjük, szívesen odaadja az Ő csodáját és áldását. Ugyanígy tesz, ha ily módon búcsúztatjuk, mert emlékezik erre és szívesen jön közénk a következő évben is.
 
A Sámán számára az új év November 1.-én kezdődik. Október 31.-én üli meg Samhain, vagyis az Ősök, a halottak, és az agancsos alvilági Isten ünnepét. December 21.-e az egyik legfontosabb ünnep. Az újjászülető fény ünnepe, amit mi Kerecsennek, a fényt hozó Sólyomnak hívtunk (ebből lett a "karácsony" szó), tőlünk nyugatabbra Yule (Jul) néven volt ismert. Február 1.-én a Sámánok Imbolcot köszöntik, aki a növekvő fény Géniusza. Márcuis 21.-én érkezik meg Ostara, aki az ébredező természet Géniusza. Május 1.-e Beltane, vagyis az isteni nász, a szerelem a lombok és virágok ünnepe. Június 21. előestéje egy különleges ünnep. Szerte a világban ilyenkor szoktak tűzön járni, vagy tüzet ugrani. Litha napja ez, vagyis az ereje teljében lévő Napisten (Tengri), és termékeny Földanya (Umá) ünnepe. Augusztus 1.-e az új kenyér a gabona és az aratás ünnepe, Lugnasadh időszaka. Modron, a bőség, megelégedettség, a szüret, a gyümölcsérés, a harmónia és egyensúly ünnepe szeptember 21.-ére esik, és ezzel ért körbe az év.


Krősz Zsuzsa


Rólunk mondták

További vélemények