Ne etesd a gyengítő szörnyeket
A félelem az emberiséggel egyidős, mindannyiunk által jól ismert érzés hirtelen, minden addigi lelkesedésünket és tervünket sarokba szorítva képes lecsapni ránk, óriási kárt hagyva maga után. Önbizalmunkat gyengítheti, képességeinket blokkolhatja.
Értékelés: 3.67 / 3 szavazat
A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!
Aki teret enged félelmeinek és nem számolja fel őket, olyan életben találhatja magát, amelyben nem tudja kibontakoztatni valódi értékeit, tulajdonságait. Folyamatos elégedetlenség, boldogtalanság vár ránk, amely először a csakráinkat betegíti meg, azok alul vagy túlműködése miatt betegségek alakulnak ki, vagy még rosszabb.
A pszichológia szerint léteznek tanult félelmek és ősfélelmek.
A tanult félelmeket a környezetünktől vesszük át. Gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy bizonyos dolgoktól „félni kell”, később pedig már nem vagyunk tudatában annak, hogy ezeket a félelmeket tanultuk valahol, hanem teljesen objektíven éljük meg őket. Az ősfélelmek viszont hozzátartoznak az emberi lélekhez, a kollektív tudattalan részei. Ezeket nem a szülőktől vagy a környezettől tanuljuk, hanem valamilyen mértékben ott munkálkodnak a legtöbb ember lelkében, s teljesen egyéni, hogy kinél mennyire aktivizálódnak. Ilyen ősfélelemnek tekinthető például a halálfélelem, ami egyben egy úgynevezett „gyökérfélelem” is.
A gyökérfélelmek olyan alapvető félelmek, amelyekből nagyon sok egyéb félelem származik. Rengeteg olyan félelmünk van, amelyeknek a hátterében a nem tudatosult halálfélelem áll, így ha az ember leszámol ezzel az ősfélelmével, akkor nagyon sok egyéb félelme is megszűnik.
Ősfélelem például még a fájdalomtól való félelem, a sötétségtől való félelem, a mélységtől és a magasságtól való félelem is.
A félelem a múltból, a múltbeli rossz tapasztalatokból és negatív hatásokból táplálkozik, és a jövőre irányul, így a jelen pillanatban nem tud létezni. Amikor az ember jelen van, az „itt és most”-ban teljes lényével átéli a jelen tudatosságát, akkor a félelem nem tud gyökeret verni a lelkében. Tehát a félelem ellen az egyik fontos eszköz a jelenlét. Amikor az ember retteg valamitől, akkor sok minden van a lelkében, csak éppen tudatosság és jelenlét nem.
Minden egyes csakrához tartoznak bizonyos félelmek. Minden esetben érdemes azonosítani, hogy a félelmünk melyik csakrához kapcsolódik, és érdemes célirányosan azon a csakraszinten dolgozni, mert a félelem képes azt a csakrát blokkolni, aminek következtében a hozzá tartozó területeken különféle problémák és betegségek alakulhatnak ki. A csakrákat például hangokkal, színekkel, légző- és meditációs gyakorlatokkal lehet fejleszteni, tisztítani.
- Az egyes csakrához az egzisztenciális félelmek tartoznak. Ide tartozik minden olyan félelem, ami az anyagi világgal, a megélhetéssel kapcsolatos, és ide tartozik az is, ha az ember a saját testétől fél, vagy nem tudja azt elfogadni. Nagyon gyakori, hogy valaki az anyagi léttől való félelemében a szellemiséghez menekül. Rossz motiváció, ha az embert ez indítja a szellemi útra lépésre, hiszen így ez nem egy szabad, belső elhatározásból született döntés. Az egzisztenciális félelmek abból adódnak, hogy az ember már egészen kis korában elveszíti az ősbizalmat, vagyis a gondviselésbe vetett hitét.
- A kettes csakrához tartozik minden olyan félelem, ami a szexualitással kapcsolatos. Ide sorolhatjuk a másik nemmel kapcsolatos félelmeket és magát a másik nemtől való félelmet is. Jung nagy felfedezése, hogy minden ember mind a két nemet magában hordozza, és a másik nemhez való viszonyunk tükrözi azt, hogy a bennünk hordozott „másik nemmel” milyen a viszonyunk. Ezt a kapcsolatot az ellenkező nemű szülőhöz való viszonyunk is nagyban befolyásolja.A szexualitástól való félelem magasabb szinten összefügg az önfeladással való félelemmel is, ugyanis a szexualitás mindenképpen igényel egyfajta odaadást, önfeláldozást.
- A harmadik csakrához tartozik a saját erőnktől való félelem. Az önbizalomhiány, ami arra vezethető vissza, hogy az ember a saját erejével nem mer élni, a hármas csakrához kapcsolódik. Az örömtől való félelem, is ide tartozik. A szülei sok emberben kialakítanak az örömhöz, nevetéshez kapcsolódó blokkokat, ami szintén ezzel a csakrával függ össze. Ha valakiben nincs jelen az öröm, az mindig a hármas csakra blokkját jelenti. A hármas csakrában tárolódik az a félelem is, hogy az ember nem felel meg a környezete számára, nem tudja azt nyújtani, ami a körülötte élőknek jó lenne. Ide tartozik az agresszivitástól való félelem is, ha az ember úgy érzi, hogy a saját agresszióját nem tudja kontrollálni, de a külső, kívülről jövő agresszivitástól való félelem is itt tárolódik.A hármas csakraszinthez kapcsolódik a saját árnyékunktól való félelem is. Az árnyék az ember lelkének az a része, amivel nem szívesen néz szembe. Itt vannak azok a hiányosságok, gyengeségek, amelyeket az ember sokszor önmaga előtt is letagad.
- A négyes csakraszinttel függ össze a szeretettől való félelem. Ez kétféleképpen jelenhet meg: az ember vagy attól fél, hogy őt szeretik, tehát nem bírja elviselni, ha szeretet, figyelmet, törődést kap, vagy pedig attól, hogy ő szeressen. Ez az egyik leggyakoribb félelem, amelynek a mélyén az húzódik meg, hogy az ember sebezhetővé válik azáltal, hogy megnyílik, leveti a páncélokat és a maszkokat. A szeretet ára a sebezhetőség – ha az ember mer szeretni, akkor vállalja azt a kockázatot, hogy a másik esetleg visszaél a szeretetével.
- Az ötödik csakrához tartozik az őszinteségtől, az igazság kimondásától való félelem. Nagyon sok ember félelemből hazudik, vagyis attól fél, hogy az igazság kimondásából valamilyen hátránya származik. Ha magasabb szempontból nézzük, a hazugsággal az ember mindig csak átmeneti előnyhöz jut, mivel a valótlan állítás karmát szül (a karmának azt a típusát, amit verbális karmának neveznek), és mindig megvan a visszahatása.
- A hatos csakrához tartozik az igazság meglátásától, megtapasztalásától való félelem. Az ember fél találkozni az igazsággal, fél szembesülni a szellemi igazságokkal, hiszen az fájdalmas, kellemetlen lehet. Magasabb szempontból az igazság igen értékes, de az embernek mégis kényelmesebb a hazugságban maradni, mint az igazságot meglátni, azzal szembesülni. Ez a szembenézés bátorságot, mély belső elhatározást és komoly törekvést kíván az embertől.
- A hetes csakraszinthez tartozik magától a szellemtől, a tiszta szellemiségtől és a megvilágosodástól való félelem, valamint az istenfélelem. Ahogy az egyes csakra a földi világgal kapcsol össze minket, és az anyagi világgal kapcsolatos félelmek tartoznak hozzá, úgy a hetes csakra felfelé, az ég felé nyílik, így a szellemmel kapcsolatos félelmek tartoznak hozzá. A hetes szinthez tartozik a tökéletes szabadságtól való félelem is.
Egy biztos minél többet gondolsz a félelemre, minél inkább arra fókuszálsz, hogy félsz valamitől, annál több energiát adsz neki, annál jobban erősíted! Ne etesd a gyengítő szörnyeket, mintha nem is léteznének. Csak az van, amire te figyelsz, az meg olyan lehet, amilyenné formálod vagy címkézed, úgyanis minden a te kezedben van.
