Karmikus szerelem

Megismerkedünk valakivel. Nem tudjuk miért, de mágnesként vonzódunk hozzá. A szemébe nézünk és elbizonytalanodunk. Találkoztunk már valahol? Zavartan kutatunk emlékeink között, de sehogy sem tudjuk hova tenni az ismeretlen ismerőst, mégis érezzük, valami öszeköt minket. A szerelmesek nem felejtik el egymást.

Krősz Zsuzsa, asztrológus



Értékelés: 3.94 / 312 szavazat

A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!

Akik egykoron sokat jelentettek egymásnak újra találkoznak egy későbbi életükben. Talán sikerül majd megoldaniuk azokat a problémáikat, amelyeket korábban lezáratlanul hagytak. Talán jóvátehetik, hogy bántották egymást. Nem fognak egymásra emlékezni, de érezni fogják, hogy ők ketten összetartoznak, láthatatlan köldökzsinórjaik erősebbek mindennél. Túlságosan könnyű feladat lenne, ha emlékeznének. A megoldás egyetlen útja, hogy a jelenben átéljük a másoknak okozott bánatot, minden fájdalmával együtt.
 
 
Ezzel felismerjük tetteink következményeit, ez a karma törvénye, amely elől bármennyire is rúgkapálunk, nem térhetünk ki! Már az első pillanat is különleges. Tudjuk, hogy ismeretlen emberrel állunk szembe, mégis érezzük, hogy ő egészen más, mint a többi. Hiába van másoknak vonzóbb külseje, lehengerlőbb humora, nem menekülhetünk, szívünk nem ereszti őt. Legtöbbször nem ismerjük fel találkozásaink karmikus jelentőségét. Deja vu, ki ne ismerné azt a pillanatot, amikor tudja, érzi: ”Ez már megtörtént egyszer.”

Senki sem tudja a magyarázatot. Egyes feltételezések szerint a deja vu-k nem mások, mint közös múltunkból feltörő emlékképeink.

Honnan tudhatjuk, hogy karmikus kapcsolatunk  van valakivel? A vonzódás erejéből, amennyiben a múltban szépen éltünk együtt, számíthatunk arra, hogy a jelenben is kiegyensúlyozott kapcsolatunk lesz a társunkkal. Ha viharos szerelmi életünk volt, hasonló nehézségekre számíthatunk azért, hogy megoldjuk azokat a problémákat, amelyeket korábban nem tettünk meg. Minél nagyobb nézeteltérések voltak közöttünk a múltban, a jelenben annál nagyobb lesz a vonzódás.

Tanulnunk kell, tetszik, vagy sem. Ha nem oldjuk meg korábban vétett hibáinkat, újra és újra szembe kell néznünk velük! Ha bántottunk valakit, ugyanezt a fájdalmat kell elviselnünk később. A folyamat lényege a tanulás, amely egyre jobban és jobban elmélyíti a két ember  közötti kapcsolatot, mígnem tökéletessé válik.


Krősz Zsuzsa


Fórum

Rólunk mondták

További vélemények