Heti Tarot üzenete (05.07-05.14)

Az akasztott ember a zsákutcát, a csapdát jelképezi, amelybe a rossz ösvényen besétálunk. A vándor egyik lábánál felakasztva lóg az életfán. A középkorban ez volt az árulók, hitszegők büntetése. És bizonyos értelemben valóban árulásról van szó: saját dolgaink, saját magunk elárulása. A változás szimbólumát látod, egy megkövült helyzet gyökeresen más nézőpontjának jelképét. A krízishelyzeteket szimbolizálja, amelyek életünk megváltoztatására kényszerítenek. A felfüggesztett állapot, csak az anyagi világ rabszolgái számára elrettentő. Hiszen hogyan élünk általában? Megszokásaink foglyaként, az elvárásoknak megfelelve, az önállóságunk a nullára csökkentve. Nem vesszük észre, milyen óriási szellemi befolyás alatt létezünk, az anyagiasság nyakunkra csapódó bárdjának árnyékában.


Krősz Zsuzsa, asztrológus



Értékelés: 3.93 / 58 szavazat

A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!

 Fura egy lap, fura egy helyzet. Testét egyetlen kötél rögzíti a fához, ami nem igazán jelez biztonságos állapotot. Mégsem kapálózik, de még csak megrémülve sincs. Pimasz egy magatartás, valljuk be, hisz azt várnánk, minden erejével a szabadulás lehetőségét kutatja, sőt élvezi a helyzetet. A vándor mosolya elárulja, belső ereje hatalmas, valamit tud, amit még nem árul el.

Mi más adhat ekkora erőt, biztonságot, mint a hit:  hite saját magában, a sorsában?

Ez a hit a kötél, amely a keresztfához rögzíti a testét. Az egyetlen kötél bármikor elszakadhat, azaz ha a hit meggyengül, a vándor a földre zuhan. Az pedig fájni fog. Ez az ő igazi ereje: a hite önmagában, a sorsában.

Mindaddig, amíg elfordítjuk a fejünket és megpróbáljuk elkerülni a sorsunkat, elveszítve a hitünket, beleragadva egy megrekedt élethelyzetbe. Az Akasztott Ember állapotában maradunk, és előbb vagy utóbb mi is élő halottak leszünk. Minden rendben van, azt hisszük, mindent a kezünkben tartunk. Mindig így érezzük,de ez sem a jelenre, sem a jövőre nem vonatkozik.

Legfeljebb a múltat, és a valóságról, a jövőről alkotott sok gondolatot tarthatjuk szorosan a markunkban. Legnagyobb bosszúságunkra azonban az élet újra és újra meghazudtolja csodás elképzeléseinket, terveinket.Az élet válságai általában mindenkiben mély nyomott hagynak. Ezek a válságok próbára teszik türelmünket, hitünket és hozzáállásunkat vagy életünk irányát változtatják meg.

Ez a hét azt jelzi, hogy egy ösvény végére értünk, és vissza kell fordulnunk, vagy rossz irányból nézünk valamit, és meg kell változtatnunk a gondolkodásmódunkat. A veszélyhelyzet, amely most realizálódik, eddig is folyamatosan hírt adott magáról, de nem vettél róla tudomást. Valójában nem váratlan nehézségről, hanem egy beért, törvényszerűen elkövetkező, lelki erőt felébresztő, önvizsgálat pillanatát éljük

Ennek a hétnek az eseményei arra utalnak, hogy meg kell állni, mert fennakadások vannak a rendszerben. Nem lehet továbblépni, míg rá nem ismersz, hol a hiba. Az eredménytelenség oka, hogy nem figyelsz a jelekre. Kényszerpihenőt kell tartani, hogy át tudd gondolni. Mindenkinek eljön a pillanat, amikor a sors felveti a szellemi felismerések lehetőségét. A kényszerszünet az anyagias gondolkodású ember számára kínos, veszteséges, türelmetlen. Mert nem érti, mi történik.

A sors felkínálja a lehetőséget, hogy felismerd, szellemi lény vagy testbe zárva, az anyagi világ az illúzió tengere, és hogy a tervet, amelyet megszületésed előtti megállapodásodhoz köt, nem szegheted meg. lelkedben rögzítve van életed feladata, és ideje rájönni, bajaid forrása az, hogy nem akarod ezt teljesíteni. Ebben az időszakban egy “átalakító” út felénél tartunk, a helyzet tökéletesen megérett a felülbírálatra.

Vajon tényleg az anyagi valóság, a vagyon, a pénz, a karrier, a testi vágyak kielégítése az emberlét értelme? 

 

 

Ez a hét megtanítja nekünk, hogy a helyzeteket a sors alakítja, a sors pedig mindig azt játszatja velünk, amit meg kell, hogy éljünk.

Ha felborul minden, akkor fel kellett, hogy boruljon. Örülj, élvezd a helyzetet, ahogy az akasztott “vándor” teszi. Mert az öröme nem a test kínjainak szól, hanem a minden dolgok mögötti lényegnek. Neked is fel kell ismerned, hogy a boldogságodat csak az anyagi világ uralásával, káprázatának felismerésével, a kötöttségek elengedésével érheted el. Ennek a hétnek az üzenete, hogy nem a körülményeket kell megváltoztatnod, hanem a hozzáállásodat, és meg fog változni minden.

Csak akkor veszed észre az igazságot, ha más szemszögből tekintesz a helyzetre. Mindenki a saját szemüvegén keresztül látja önmagát, másokat, az életet. Mindannyian látunk valamit a rendelkezésünkre álló igazságból és szépségből, melyre a másik vak. Amilyen mértékben “vakok” vagyunk, illetve torzítjuk a valóságot, olyan mértékben csökken életünk minősége és boldogságunk.

Ha változtatni akarunk, akkor először ezen a hozzáálláson, vagyis a valóság felfogásán kell változtatnunk. A teljesebb élet szemléletváltozást követel.

A korlátozó, büntető látásmód valójában lánc, amely gúzsba köt bennünket. Egy helyben toporgunk, minden egyes nap másolata az előzőnek és minden év ismétlése az előző év szomorúságának. Ahhoz, hogy megértsük, miért maradnak olyan sokan a torz látásmód önkéntes rabjai, szembe kell néznünk önmagunkkal, látnunk kell, hogyan határoz meg bennünket a látásmódunk.

Amikor mi emberek először befelé tekintünk, a saját benső világunkba, és aztán kifelé, a valóság többi részére, rögtön rendet, sémát és szabályszerűségeket kezdünk keresni. Megtanuljuk összekötni az okokat a hatásukkal. Egyszóval, kiszámíthatóságot keresünk. Biztonságérzettel tölt el bennünket, ha tudjuk mit várjunk.

Tetteink és reakcióink sémákba illeszkednek, amelyek azon alapulnak, hogy miként észleljük a valóságot, és hogyan alkalmazkodunk hozzá. Az élet, ilyenkor kiszámíthatóvá válik és reakcióink következetesek lesznek.Ennek ellentéte a káosz.A káosz kiszámíthatatlanságot és következetlenséget von maga után. A káosz összezavarja elménket és szétzilálja lelkünket.

A káosz nagyon félelmetes élmény. Talán ez a fő oka annak, hogy ilyen nehézkesen tudjuk megváltoztatni látásmódunkat, akkor is, ha ez könyörtelenül börtönben tart minket. Fogságban tart a félelem, amely azt sugallja, hogy ha elveszítem régi látásmódomat, amely kiszámíthatóságot biztosított, akkor káosz lesz úrrá rajtam.

A gond csak az, hogy nincs rá biztosíték, hogy az új jobb lesz, mint a régi.

Ha minden másképp működik, mint egyébként, vizsgáld meg, mi lehet az oka. Mi lehet mélyebb értelme a sikertelenségnek? Nem létezik reménytelen helyzet, csak meg nem talált megoldás. Ha a megoldás nem jön, menj érte te. Ilyen egyszerű. Na igen, a megvilágosodott számára.

De mit kezdjen ezzel egy materiális szemlélettel megáldott, testi örömeit éppen elvesztő lélek?

Nincs jobb válasz, mint elfogadni, hogy a megálló is érted van. Akkor válik megpróbáltatássá a helyzet, ha nehezen éled meg. Simulj bele a sorsba, az eseménybe, élj együtt vele, mert csak így válhatsz új emberré. Mindig könnyebb, ha magad mondasz le, vagy magad vállalod, mint ha a sorsod mondat le, vagy teteti meg.

 



Krősz Zsuzsa


Rólunk mondták

További vélemények