H. Varga Tamás - egy Skorpió a színpadon

Tamás pályafutását már egészen régóta követem. Amikor először találkoztunk, szinte még gyerek volt, ám fiatal kora ellenére is felismertem erős, céltudatos egyéniségét és eltökéltségét. Nemrég ismét összefutottunk, és egy tea mellett beszélgetve felajánlottam, hogy szívesen elkészítem a horoszkópját, hogy az asztrológia segítségével is láthatóvá váljon, mire számíthat élete elkövetkező részében, mit árul el a személyisége, és hogyan kamatoztathatja azt színészi pályafutása során? 

Elemzésnek indult, végül interjú lett belőle. (Krősz Zsuzsa, asztrológus)

Krősz Zsuzsa, asztrológus



Értékelés: 0 / 0 szavazat

A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!

A képeket a következő fotósok jegyzik:
BÁRTFAY DÁVID
DOMBÓVÁRI JUDIT
FODOR LINDA
Bővebb információ és elérhetőség: vargahtamas/facebook

Tamás horoszkópja, első ránézésre elárulja, hogy a külvilág előtti szereplés rendkívül hangsúlyos az életében, mivel a Skorpió Napjának és a vele együtt álló Plútónak köszönhetően erős, karizmatikus egyéniség, e bolygó kombináció pedig szinte mágikus erőt kölcsönöz neki. 
 
A képletében jelen lévő Merkúr-Plútó együttállásnak köszönhetően igen erős belső, tudat alatti késztetés van jelen, amely miatt mindent teljes erőbedobással csinál, és a végsőkig kitart az elképzelései mellett, még ha ezzel néha árt is magának. Ugyanakkor, ennek a fényszögnek köszönheti azt a tulajdonságát is, hogy szuggesztív hatást gyakorol környezetére, a külvilágra. 
 
Hátrányát, avagy előnyét érzed inkább a "Skorpió énednek"?

A Skorpió énemnek rengeteget köszönhetek, segít kitörni a tömegből, a hétköznapiságból és nem engedi, hogy eluralkodjanak rajtam a problémák. Talán a jegynek köszönhető, hogy intenzíven használom beleérző képességemet, ráérzek és felfedezem az emberek pozitív tulajdonságait, de megértem a negatív pólust is, megoldást keresve az egyén indítékaira.

Maximalista vagyok, amely sokak szemében gyakran hátrány, illetve megterhelő, de ha nem ezzel az életszemlélettel nevelkedem, akkor ma nem az vagyok, akivé váltam. Talán, pont ez a mindig a tökéletességre való késztetés tanított meg arra, hogy mindig mindenben meg kell találni a kiutat, meg kell találni a szépet. Emiatt lehetséges, hogy a fiatalságom ellenére bölcsnek tartanak a barátaim, kollégáim. Mivel a fiatalságom adott, amely egy évszámmal igazolt, ám a lelkem, az egy idős lélekről árulkodik. Persze, ezt a Skorpió heves érzelmi vonala sokszor nem könnyíti meg, de legalább szenvedéllyel élem meg életem minden percét.

Képletedből kitűnik, hogy nehezen nyílsz meg, a valódi érzelmeidet kizárólag a hozzád közel állók ismerhetik meg, és részben a közönség. Mások bőrébe bújva ugyanis meg mered mutatni magadat, amire a színpad remek lehetőséget nyújt.

Van kedvenc karaktered, akinek szívesen belebújsz a bőrébe?

Abba, hogy ki az, aki valóban ismeri az igazi H. Varga Tamást, aki önmagában mennyit küzd, és milyen sorsot cipel a hátán, talán egyedül a kiskutyám, Chloé lát bele. És itt nem arról van szó, hogy mert egyébként a mindennapokban megjátszanám magam és mást mutatok, hanem szeretek egyedül megbirkózni minden téren a dolgokkal, problémákkal, kihívásokkal. Nem szeretek segítséget kérni. Nevezhetjük ezt büszkeségnek, vagy hiúságnak, de talán ez is pontosan a maximalizmusomra vezethető vissza. Az, hogy esténként más-más karakterek bőrébe bújva kápráztassam el a közönséget, nem egyszerű feladat. Ez óriási lecke, amelyek rengeteg mentális és fizikai megerőltetést vonnak maguk után. Persze, ez nem teher, de minőséget szeretek magamból kiadni, így küzdök vele bőven.  Egyébként az eltérő karakterek állnak hozzám közel: a csúnyára maszkírozott, beteg, sérült karakterű szereplők mozgatnak igazán. Egy-egy olyan karakter, aki a hiányosságaival szembesülve önmagára talál, és elfogadja önmagát. 

A Skorpió jegyűeket az elmúlás, a halál, a titkok foglalkoztatják, halál és elmúlás, majd újjászületés. Ezt kell folyamatosan átélniük, mintegy Főnixként kell az enyészetből újjászületniük. 

Az életedben, vagy akár a színpadon, tapasztaltad-e már ennek az újjászületésnek az érzését? Hogyan viszonyulsz hozzá, mit jelentenek számodra azok a szerepek, ahol a fizikai halált kell eljátszanod?

Mindennapi emberként megriaszt a halál, hiszen az jelen helyzetben, a mostani életemben valaminek, valakinek az elvesztésével jár. Így szeretem ezt teljesen kizárni a magánszférámból és nem gondolkozom ezen, mert csak szomorú leszek, hiszen ez úgy hat rám, mint egy gyerekre.  Nem tudom, hogy idővel változni fog-e, de nem hiszem. Azonban,  sokkal inkább a mások elvesztésétől félek, mint attól, hogy én magam halhatok meg. 

A színpadon való halál azonban, nagyon érdekesen hat a kreativitásomra, mert ezer ötlet jut eszembe egy-egy szituációval kapcsolatban, hogy hogyan valósulhat meg a lehető legélethűbb megformálása részemről. De, természetesen ez az adott szereptől is függ, hiszen lehet egy adott haláljelenet szívbemarkoló, megrázó, félelmetes, de sokszor komikus is. Ez mind-mind attól függ, hogy mit kíván meg, az éppen aktuális rendezői koncepció.


A horoszkópodban a tüzes Kosban áll a Holdad, melynek tüzes energiájával törekszel a sikerre. Ez a Hold állás heves, szenvedélyes vérmérsékletre utal, egy igazi harcost mutat, aki nem ismer akadályt. Céltudatos hozzáállásod, valamint elszántságod és küzdeni tudásod emelhet szakmailag a legjobbak közé. Ugyanakkor, a Kosban álló Hold nem szereti az alázatot, nem szeret szolgálni. 

Mennyire vagy képes akár az életben, akár a színpadon alázatot gyakorolni, alárendelődni?

Az alázat örök lecke. Amíg fiatal, pályakezdő az ember elengedhetetlen az alázat megtanulása és elsajátítása. Tudatosan be kell építeni a napi rutinba, főleg a próbafolyamatok alkalmával. Mivel már nagyon fiatalon, kisgyerekként beleláttam egy kőszínház mindennapi életébe, így természetes, hogy van fogalmam a színpadi alázatról. Alázat nélkül ezen a pályán képtelen megállni egy ember, legyen bármilyen tehetséges, legyen bármilyen közismert. Tehát, törekszem az alázatra, amely működik is, de egy-egy stresszesebb időszaknál természetesen én is érzékenyebben reagálok a helyzetekre és nem minden esetben vagyok konfliktuskerülő sem. Mivel a színjátszás mellett egyre jobban foglalkoztat a rendezés is, így sok esetben nagyon jó partnere, más esetben inkább agyára tudok menni az alkotónak. Bár kreativitásomat sosem rejtettem el, szerencsére még nem volt olyan ezen a téren, akivel nem találtuk volna meg az arany középutat.  

Képletedben több bolygókapcsolat is arra utal, hogy nem kevés karmikus feladatot tartogat neked az élet. Hiszel-e a karmában és ha igen, mi a véleményed róla?

Minden ember okkal találkozik, mi sem hiába ülünk itt, most egymással szemben. Az ember érzi és ennek hatására örökösen kutatja, hogy miben lehetne jó, jobb vagy akár a legjobb. Nevezhetjük ezt, egy megmagyarázhatatlan érzésnek, vagy egyszerűen csak ösztönnek. Feladataink vannak, pontok, helyzetek, amelyeket, ha kipipálunk, akkor tudunk csak továbbhaladni. Akárcsak az emberi kapcsolatokban. Nem az a fontos, hogy két ember milyen régóta ismeri egymást, hanem az, hogy miken mentek együtt keresztül?


 
Volt olyan szereped, amit karmikusnak éreztél?

Még nem volt karmikusnak mondható szerepem, és úgy hiszem, hogy talán nem is lesz, ami talán pont a nyitottságom miatt van. Minden szerep megformálására izgatottan, lelkesen vállalkozom. Ahogy korábban említettem, inkább csak azt érzem, hogy számomra egy igazán vonzó szereposztás egy nyomorult, sérült ember karaktere lehetne. Mindig harcoltam a tökéletesség ellen, hiszen az ember, a világ alapvetően koszos, a sérült fiú szerep remek lehetőség, hogy annak bőrébe bújva bebizonyítsam egy ilyen embernek is vannak emberi értékei. De, talán ez nem karma, hanem szimpla becsvágy.

A képleted alapján is közel áll hozzád az ilyen karakter. A Neptunuszod a 8. házban áll, amelynek köszönhetően egy különleges és mély érzésvilág jellemez, fejlett beleérző képességednek köszönhetően pedig nagyszerűen tudsz azonosulni a szereppel, valóban át tudod adni magad a karakternek. Ez a bolygóállás biztosítja, többek között az erős művészi érzéked, intuíciódat és kreativitásodat.

A belsődön kívül, mi vagy ki motivál? Van pályatárs akit példaképednek tartasz?

Talán, Járai Mátét emelném ki, akinek energiaszintje, munkastílusa példakép számomra. Csodálom a szakma iránti alázatát, szorgalmát. Mindezek nélkül a színész elveszik a süllyesztőben. Máté bebizonyította, hogy az alapoktól hogyan lehet a legmagasabb szintekre jutni, a legnagyobbak közé. Ha van kellő tisztelet és kitartás az emberben, akkor az övé lehet akár a csillagos ég is.
 


A Skorpió jegy sztereotípiái, gyakran megosztják az embereket. Te ennek hátrányait vagy inkább előnyeit tapasztalod az életben?

Marilyn Monroe is megosztotta a közvéleményt, Buddha is megosztja és jómagam is erre törekszem, mert hiszem azt, hogy aki megoszt, az tud valamit. Legalábbis, erről ez a véleményem. Úgy érzem, hogy Skorpióként rengeteg pozitív dologgal vagyok megáldva, ennek ellenére egy színész soha sem lehet teljesen elégedett önmagával. Én, sem H. Varga Tamásként, sem Skorpióként nem fogom tudni azt mondani, hogy tökéletes vagyok, soha nem merek hátradőlni, hanem keresem a fejlődés lehetőségét. Ez nem azt jelenti, hogy nem ismerem fel azt, ha éppen nagyon jól teljesítek valamit és kihozom magamból a maximumot, de kell és mindig is kelleni fog a külső visszaigazolás, a kritika, a dicséret és a vélemények sora. 

A horoszkópodból is kiolvasható, hogy a magabiztosságod ellenére, önbizalom terén valójában gyenge lábakon állsz, ezért mindig a tökéletességre törekszel, hiszen fontos számodra, hogy tettszél a világnak. Soha nem vagy elégedett magaddal annak ellenére, hogy az 5. házadban lévő Nap-Vénusz együttállás hozza a tehetséget és a kreativitást, ezzel a bolygóállással pedig szinte borítékolható a népszerűség, a határozott fellépés, miközben szuggesztív hatással vagy a környezetedre. Mindig büszkeséggel viseled az élet nehézségeit, ám közben folyamatosan elismerésre, szeretetre vágysz, a közönség elfogadására éhezel, ami magabiztosságot adhat neked, és amitől szerethetőnek érezheted magad.

Az mindennapokban hogyan működik nálad az önbizalom kérdése, mikor vagy elégedett?

A modellkedés sokat segített abban, hogy könnyen kommunikáljak másokkal, vagy hogy könnyen teremtsek kapcsolatokat. Igazából, a modellkedés hasonlít a színészethez, mert az is egy csapatjáték, sok apró mozzanat és sok-sok különböző foglalkozású ember összjátéka a cél érdekében. Tisztában vagyok erősségeimmel, gyengeségeimmel, mondhatni dolgozom az ügyön, de a folyamatos kételkedés, az, hogy sok esetben megkérdőjelezem önmagammal szemben, hogy biztosan jól teljesítettek-e, lassan már beteges. És azt, talán soha senki nem gondolná, hogy olykor-olykor - vagy mostanában egyre gyakrabban - egyenesen önbizalomhiánnyal küzdök.

A bizalom terén más a helyzet? Az hogyan nyilvánul meg ezen a pályán?

Naiv vagyok, mert nagyon gyorsan engedek közel magamhoz embereket. Sokszor túl gyorsan szavazok bizalmat új, ismeretlen embereknek, aminek aztán később az igazi, megbízható barátaim isszák meg a levét, mert onnantól dupla, vagy tripla olyan bizalmatlanná válok és tőlük is elzárkózom. Akár egy kis sün, azonnal kieresztem a tüskéimet és bevackolom magam saját belső világomba, ahol nem érhet csalódás, átverés, megvezetés illetve bántás. 

Mekkora feladat számodra belebújni "mások bőrébe" és mennyire sikerül a darab végén kibújni belőle?

Korábban, a családom balett-táncosi pályára szánt, mert már gyerekként olyan jellegű maximalizmusról, végtelen kitartásról és precizitásról adtam számot, hogy úgy gondolták, ott tökéletesen megállnám a helyem, és mert eleinte féltették a lelkemet attól, hogy színészként, minden nap újabb és újabb karakterek bőrébe bújva birkózzak a problémáikkal, kudarcaikkal vagy csalódásaikkal. A szüleim nem értették, hogy nekem mekkora kihívás és milyen sokat jelent felépíteni egy-egy karaktert, hiszen magam rakom össze, teremtem meg a figurát - természetesen, a rendezői elképzelésekkel összhangban - és tanulok meg vele együtt lélegezni, hiszen időről-időre, estéről estére én lélegzem helyette és öltöm magamra a gúnyáját. Szerintem, ez a legvarázslatosabb pontja ennek a hivatásnak.
 


Mit gondolsz, mire születtél?

Arra, hogy adjak az embereknek. És úgy érzem, nagyon jó úton járok, mert az a feladat rendeltetett nekem, hogy kaptam egy tehetséget, melynek keretében kizökkenthetem az embereket a mindennapi mókuskerékből, legyen szó színészetről vagy más, művészi alkotásról. Korábban, egy saját gyermekműsorral majd operett műsorral jártam az országot. Akkor tanultam meg, hogy mennyit jelent az embereknek egy-egy olyan pillanat, amikor én, mint a színpadon álló személy kicsalogatok a lelkéből egy érzelmet, vagy visszacsalogatok egy már majdnem elfeledett emléket a fejükbe. Nekünk színészeknek feladatunk van, prófétának szánt minket a Jóisten. 

Mi lennél, ha nem színészetet választod?

Nem hiszek abban, hogy mi lenne ha...? Számomra nincs ilyen. Nekem ez rendeltetett és ezzel tisztában is vagyok azóta, amióta csak az eszemet tudom.

A Skorpió jegy rendkívül végletes: gyűlöl és imád, te hogyan állsz a megbocsátással?

Teljes mértékig jellemző rám ez a végletesség. Akár egyik percről a másikra képesek változni bennem az érzések egy adott irányába, legyen az egy ember vagy egy szituáció. Ez sokszor jó, mert imádom azt, ha nem unalmas az életem és van benne szenvedély és izgalom, azonban nagyon nehéz is megélni mindezt, mert rengeteg felesleges energiát felhasználok és elpazarlok, ezért ebben igyekszem változni.

Az elengedés terén mit tapasztalsz, hiszen a Skorpió szeret hatalmat gyakorolni minden és mindenki felett, amihez kötődik?

Természetesen nehezen megy, mert türelmetlen vagyok, de inkább magamban küzdök, szenvedek. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy bárcsak tudnék olyan türelmes lenni, mint a bebábozott hernyó, aki arra vár, hogy pillangóvá alakuljon. Ha úgy tudnánk bízni, mint egy újszülött, sokkal egyszerűbb volna az elengedés és az életünk is jelentősen könnyebb volna.

Mint sok nagy művész horoszkópjában a te képletedben is jelen van az a bolygókombináció, amely egy harmonikus fényszöggel kapcsolódik az MC-hez, ami veleszületett képességet kölcsönöz, hogy akár a pálya legjobbjai közé tartozz. Mi a véleményed erről?

Én küzdök, minden követ megmozgatok és kiaknázom magamból akár a lehetetlent is, hogy a legjobbak egyike legyek. Tudom, hogy ezzel nem könnyű feladatra vállalkozom, hiszen mint a legtöbb pálya, a színészet is tele van buktatókkal. De én megteszek minden tőlem telhetőt azért, hogy elismert legyek, szeressék azt, amit csinálok és mosolyt vagy könnyeket csaljak az arcokra. Azt, hogy mindez vajon sikerül-e, az már a közönség reszortja eldönteni. Én dolgozom az ügyön.

Mennyire befolyásol az asztrológia, hogyan vélekedsz róla?

Megszállottan hiszek az asztrológia minden apró, rejtett és nyílt titkában, sokszor már túlságosan is, hiszen képes vagyok történéseket, szituációkat az életemben ehhez igazítani. Fogékony vagyok a spiritualitásra, és hiszem, hogy spiritualitás és a színház összhatása él, és elengedhetetlenül dobog a mindennapjaimban. A színház igazi felfedező út, és ennél fogva a legéletszerűbb, mivel úgy tárja fel az emberi életet, ahogy lelkünk látja, érzi vagy éppenséggel érleli magában. Az első személyes tapasztalatom az asztrológiával 14 évesen történt, amikor elmentem egy asztrológushoz hölgyhöz, aki elmondta, hogy mire számíthatok az elkövetkezendő 4 évemben, és bár nem kimondottan ez alapján éltem az életemet, de amikor elkezdődtek a dolgok, akkor eszembe jutott, hogy mit mondott, és ezt köszönöm Neked.

Van tehát köze egymáshoz a színháznak és a spiritualitásnak?

A színpadon egyetlen karakter, sőt egyetlen darab sem állná meg a helyét, ha nem egy afféle isteni elrendelés szerinti cselekmény mozgatná a szálakat. Aki színházat csinál, folyamatosan ki kell lépnie spirituálisan önmaga lelkéből, behozni helyette egy újat. És ez nem menekülés a valóság világából, ez nyitottság az új felé. Egy olyan új felé, amely elmondja nekünk, mi az igaz és mi a valóság és hogyan fedezhetjük fel mindezt itt a Földön. A spiritualitás és színház nem az élet megtagadása, hanem az élet legtisztább elfogadása, példázattal, képi alátámasztással, így elengedhetetlen a kettő szimbiózisa.
 


Krősz Zsuzsa


Rólunk mondták

További vélemények