A sérült lélek kiáltása, avagy az asztma jelentése asztrológus szemmel
Mitől sérül meg a lélek és mit árulhat el a betegségünkről? Az, amit a hagyományos orvoslás testi problémának lát, a holisztikus orvoslás számára a lélek, a szellem, az érzelmek, a test, a hajlamok és a szociális környezet összetevőiből kialakult komplex jelenség. Korunk egyik betegsége az asztma egyre több ember életét keseríti meg.
Értékelés: 3.84 / 25 szavazat
A szerző, a Csillagösvény Jósda weboldalán megjelent írások és cikkek átvételét, utánközlését, idézését,
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!
csak és kizárólag az írás előtt feltünetett elérési linkes forrásmegjelöléssel engedélyezi!
Az asztma szó eredeti jelentése: „szűkkeblűség”. Átvitt értelemben azt is jelenti, hogy valaki nem kíván valamit megosztani másokkal. Az asztmát az orvostudomány is pszichoszomatikus betegségként tartja számon. Amikor légzésünk természetes, akkor együtt rezgünk a világ ritmusával. Abban az esetben, ha légszomj áll be valakinél, az azt jelenti, hogy kilendült a természetes ritmusból. Asztrológiailag a Hold analógiájáról van szó, amely többek között a ritmusról szól, valamint az egyén kisgyermekkori élményeiről és arról, hogy milyen volt a viszonya az édesanyjával. Ha elfogadási problémák (Jupiter) merültek fel, az később alapját képezheti az asztmás megbetegedésnek.
A „szűkkeblűség” egyben a beszűkülést is jelenti, de a szűköléssel is kapcsolatos, tehát szorong, fél valamitől, például a haláltól, és valóban az asztmás súlyos légszomjat, fulladásveszélyt él át (Szaturnusz). Az orvostudomány is elfogadja, hogy az asztma elsősorban pszichomatikus betegség. Gyakran allergiával társul, mely azt jelzi, hogy a beteg tudat alatt „allergiás” valamire vagy valakire. Az asztmások gyakran gyógyulnak a tengerparti sós levegőn vagy a föld alatti barlangok párás légkörében. A testiség az élet egyik fő örömét jelenti az emberiség számára, mondhatnánk, az „élet sóját”! A hasonló a hasonlóval gyógyítás elve alapján az asztmás ember só helyett sós levegőre vágyik, mert az tiszta, érintetlen, és nem kell neki a szexualitást vagy bármi mást, amit „piszkosnak, alávalónak érez” megélnie.
Néhány lelki probléma, ami az asztmás betegre jellemző:
Az adás és elfogadás, valamint a bezárulni akarás problémája. Valódi kapcsolat és őszínte vonzalom iránti mély vágyakozásról van szó, melyet többnyire az anya túlzottan féltő aggodalmaskodása váltott ki. Az anyai szeretet korlátozó szerepet játszott, gátolta a személyiség egyéni kibontakozását.
Védekezés az alantasnak vélt életterületekkel szemben. Ide tartozhat a szexualitás, állati ösztönök, por és hasonlók.
Elfojtott agresszió, és félelem attól, hogy ezeket az indulatokat levezessük.
Az asztma azt jelzi az életünkben, hogy valami vagy valaki túl közel jött hozzám, ezért korlátozva, szorongatva érzem magam, képtelen vagyok zavartalanul kibontakozni. Csillapíthatatlan igény él bennem a szabadság iránt, hogy saját elképzeléseim, környezetem akadályozza. Az asztma arra szólít fel, hogy elinduljunk a befelé vezető úton, mivel csak így leszünk képesek önmagunkban nyugalmat találni. Nem lehet csak adni vagy csak kapni,belégzés nélkül nem létezik kilégzés. A kettő együtt alkotja az egészet, máskülönben valami mindig hiányozni fog. Árnyoldalak csupán addig vannak, amíg létezni engedjük őket. Ha félelmeinket őszíntén bevalljuk magunknak. Annak felismerésével, hogy a személyiség fejlődésében a kellemetlen élményeknek is fontos szerep jut, szép lassan eloszlik a félelem.
Egy tünet mindig felhívás, hogy kellő figyelmet fordítsunk lelkünkre, és engedjük meg magunknak olyannak lenni, amilyenek vagyunk.
Az asztmás beteg a levegőt, nagyon nehezen tudja kifújni a tüdő hörgőinek és kishörgőinek beszűkölése, illetve a simaizomzat görcse miatt. Oka még az is, hogy a hörgőket borító nyálkahártya jelentős mennyiségű váladékot képez. Szimbolikusan ez azt jelenti, hogy az egyén magában akarja tartani a levegőt. Életigenlő, tehát az élet aktív részével kíván foglalkozni, a passzív részt, az elengedést elutasítja. Nem tudja a dolgokat elengedni úgy, ahogyan vannak. Az asztmás ebben az értelemben ki akar sajátítani embereket, és megkülönböztetett bánásmódot kíván a világtól. Például magaslati levegőre utazik, „lenézhet” a világra. Eltávolódik a portól és közelebb érzi magát az „Isteni” magasságokhoz és, mint betegség ezért függ össze a Neptunusszal. Születésünktől halálunkig adunk és kapunk. Az asztmás csak kapni akar, őt csak a saját szempontjai érdeklik, de ezt semmilyen szinten nem vallaná be magának. Ebben a tekintetben a Marsnak van fontos szerepe.
A „szűkkeblűség” egyben a beszűkülést is jelenti, de a szűköléssel is kapcsolatos, tehát szorong, fél valamitől, például a haláltól, és valóban az asztmás súlyos légszomjat, fulladásveszélyt él át (Szaturnusz). Az orvostudomány is elfogadja, hogy az asztma elsősorban pszichomatikus betegség. Gyakran allergiával társul, mely azt jelzi, hogy a beteg tudat alatt „allergiás” valamire vagy valakire. Az asztmások gyakran gyógyulnak a tengerparti sós levegőn vagy a föld alatti barlangok párás légkörében. A testiség az élet egyik fő örömét jelenti az emberiség számára, mondhatnánk, az „élet sóját”! A hasonló a hasonlóval gyógyítás elve alapján az asztmás ember só helyett sós levegőre vágyik, mert az tiszta, érintetlen, és nem kell neki a szexualitást vagy bármi mást, amit „piszkosnak, alávalónak érez” megélnie.A tengerről egyébként a Hold juthat az eszünkbe, a Holdról pedig az anyaság, vagyis az asztmás több szeretetre vágyik. Az asztmás egyik fő problémája, hogy úgy érzi nem fogadják el. A horoszkópban elsősorban a Jupiter, a Merkúr és az Uránusz bolygó kombinációi jelzik az asztmát. Arra figyelmeztetnek, hogy az asztmás valamit vagy valakit nem akar elfogadni, valakihez vagy valamihez nem akar alkalmazkodni (Uránusz) függetlenséget akar, és elfogadást, amit a Jupiter jelez. Nem érzi magát elég szabadnak, de nem mer szembefordulni, nem mer lázadni (Uránusz). Az asztmás fél az élettől, fél elmerülni az életben, fél felvállalni és fél azonosulni, de legfőképpen attól retteg, hogy nem fogadják el(félelem=szűkölés).
Néhány lelki probléma, ami az asztmás betegre jellemző:
Az adás és elfogadás, valamint a bezárulni akarás problémája. Valódi kapcsolat és őszínte vonzalom iránti mély vágyakozásról van szó, melyet többnyire az anya túlzottan féltő aggodalmaskodása váltott ki. Az anyai szeretet korlátozó szerepet játszott, gátolta a személyiség egyéni kibontakozását.
Védekezés az alantasnak vélt életterületekkel szemben. Ide tartozhat a szexualitás, állati ösztönök, por és hasonlók.
Elfojtott agresszió, és félelem attól, hogy ezeket az indulatokat levezessük.
Az asztma azt jelzi az életünkben, hogy valami vagy valaki túl közel jött hozzám, ezért korlátozva, szorongatva érzem magam, képtelen vagyok zavartalanul kibontakozni. Csillapíthatatlan igény él bennem a szabadság iránt, hogy saját elképzeléseim, környezetem akadályozza. Az asztma arra szólít fel, hogy elinduljunk a befelé vezető úton, mivel csak így leszünk képesek önmagunkban nyugalmat találni. Nem lehet csak adni vagy csak kapni,belégzés nélkül nem létezik kilégzés. A kettő együtt alkotja az egészet, máskülönben valami mindig hiányozni fog. Árnyoldalak csupán addig vannak, amíg létezni engedjük őket. Ha félelmeinket őszíntén bevalljuk magunknak. Annak felismerésével, hogy a személyiség fejlődésében a kellemetlen élményeknek is fontos szerep jut, szép lassan eloszlik a félelem.
Ha nem tudunk félelmeinkkel őszíntén szembenézni, akkor tanácsos kineziológushoz fordulni, akinek segítségével választ kaphatunk, hogy hol utasítjuk el önmagunkat, mitől félünk és ennek hol található a gyökere, kivel vagy mivel nem kívánunk érintkezésbe lépni és miért?
Egy tünet mindig felhívás, hogy kellő figyelmet fordítsunk lelkünkre, és engedjük meg magunknak olyannak lenni, amilyenek vagyunk.
