A féltékenység a világ legreménytelenebb börtöncellája

A féltékenység szenvedély, márpedig minden szenvedély önmagunk keresése. Féltékeny csak akkor lehetek, ha hiányzom önmagamnak.

Ha féltékenységet érzek, meg kell kérdeznem magamat: mire vagyok féltékeny? Arra, hogy a társam elvonja tőlem a figyelmét vagy a szerelmét? Hogy olyasvalakit szeret meg, akit én ki nem állhatok?

 

Vagy félek, hogy elveszítek valamit? De mit is? És hogyan? A másik mindig csak kiváltó ok, amely megmutatja nekem, hogy hol nem vagyok önmagam. De ez a kiváltó ok azt is megmutatja, mi a teendő: jobban kellene szeretnem önmagamat, figyelnem kellene magamra. A féltékenységgel hibáim válnak világossá. Vajon miért nem figyelek oda magamra eléggé? Miért nem érzem magam elég szeretnivalónak, vagy vonzónak? Mit gondolok, milyen területen kell másnak lennem, mint amilyen jelenleg vagyok? És vajon miért?

Ha azonos vagyok önmagammal, akkor szerethetem is magamat, akkor nem akarok másmilyen lenni, mint amilyen vagyok, akkor viszont a másik is képes lesz szeretni, hiszen harmóniában vagyok, olyan vagyok, amilyennek az élet létrehozott, amilyennek gondolt. Így aztán mások is ilyennek akarnak. Addig, meg szinte rákényszerítem őket arra, hogy ne szeressenek.

A nők gyakrabban féltékenyek, pedig lassan ideje lenne, hogy ráébredjenek önnön értékeikre, és egyenrangúnak ismerjék el önmagukat.

 

Hiszen a párom éppen az ilyenségem miatt van mellettem. Ha nem önmagam vagyok, akkor elriasztom. Vagyis nem arra kéne törekednünk, hogy holmi ideálokat közelítgessünk meg, hanem arra, hogy önmagunk legyünk, azok, akik tényleg vagyunk.

Hiszen a féltékeny ember nem akar féltékeny lenni, csak éppen kiutat keres a te személyben. Azt mondja: "Azért vagyok féltékeny, mert te ilyen vagy". Ahelyett hogy azt mondaná: "Ha te ilyen vagy..."

A nő féltékeny lesz, ha a férfi más nő után fordul, mivel arra gondol: "Túl kövér vagyok, öreg vagyok, nem elég nagy a mellem..." Pedig mindez csak a képzeletünkben létezik, mivel másokhoz hasonlítgatjuk magunkat. És ezzel rákényszerítjük a párunkat, hogy ő is ezt tegye.

A párom, azért fordult el tőlem, mert én is elfordultam tőle. Ha hiány van bennem belülről, az kívülről sem fog telítettségnek látszani. Ha bennem nincs szerelem, akkor kívülről sincs esélye, hogy szert tegyek rá. 

Ami azonban valóban az enyém, azt nem tudom elveszíteni, ami pedig nem az enyém, azt megtartani sem tudom.